Rencontrez nos conférenciers principaux

A Gardiner fivérek ötszörös világbajnok ír táncosok, tartalomkészítők és előadók, akik világszerte rabul ejtik a közönséget. Több mint 8 millió követőjük és 1 milliárd megtekintésük van a közösségi médián. A modern zenét és a kreatív történetmesélést párosítják a hagyományos ír tánccal, ezzel pedig felkeltették a magazinok, a médiacsatornák és a hírességek érdeklődését világszerte.

Lendületes vállalati rendezvények, előadásélmények és a márka-együttműködések által arra ösztönzik az egyéneket és a vállalkozásokat, hogy nyitottak legyenek az újításokra, a csapatmunkára és a közösségimédia-jelenlétre. A Riverdance korábbi főtáncosaiként és a saját, Unleashed nevű turnéjuk sztárjaiként világszínvonalú előadásokat és újításokat láthatunk tőlük minden színpadon – online és személyesen is.

Marlee Matlin a été saluée par la critique internationale pour son premier rôle dans Les Enfants du Silence de Randa Haines, pour lequel elle a reçu l'Oscar de la meilleure actrice. À 21 ans, elle est devenue la plus jeune lauréate de l'Oscar de la meilleure actrice et l'une des quatre actrices à recevoir cet honneur pour ses débuts au cinéma. En plus de l'Oscar, Marlee a reçu le Golden Globe de la meilleure actrice dans un film dramatique. En 2021, Marlee a de nouveau été nommée en tant que productrice exécutive pour le court métrage d'action réelle Feeling Through. Et en 2022, son film CODA en partenariat avec Apple TV+ a remporté toutes les catégories dans lesquelles il a été nommé aux Oscars 2022, y compris celle du meilleur film.

Marlee a également joué dans de nombreux projets télévisés, dont Seinfeld, À la Maison Blanche, New york, Unité Spéciale, The L Word, Switched, The Magicians et Quantico, remportant au passage quatre nominations aux Emmy Awards. En 2022, Marlee a fait ses premières armes dans la réalisation en devenant la première réalisatrice pour la télévision à être sourde pour la série Accused de Fox.

En plus de son travail au cinéma, à la télévision et sur scène, Marlee a brisé des barrières en participant à l'émission Dancing with the Stars d'ABC. En 2012, Marlee a lancé sa première appli, intitulée à juste titre Marlee Signs, qui enseigne la langue des signes américaine à des millions d'utilisateurs de smartphones. Elle a également écrit trois romans pour enfants, ainsi que son autobiographie, best-seller du New York Times, I'll Scream Later.

En 1994, Marlee a été nommée par le président Clinton à la Corporation for National Service et en 2010, Marlee a rejoint le président Barack Obama à la Maison Blanche lors de cérémonies célébrant le 20e anniversaire de la Loi sur les Américains avec Handicap. En juin 2022, Marlee a été élue au conseil d'administration de Académie américaine des arts et des sciences du cinéma représenta les acteurs.

Contre toute attente, le parcours de Marlee est une source d'inspiration pour tous, quels que soient les obstacles auxquels on doit faire face, et elle a toujours refusé de laisser ses détracteurs le pouvoir de l'empêcher de réaliser ses. Comme elle l'a si bien dit : « La seule chose que je ne peux pas faire, c'est entendre. Le reste, il faut aller le chercher. »

Arthur Antunes Coimbra, közismertebb nevén Zico, 1953. március 3-án született a brazíliai Rio de Janeiróban. Zico, akit minden idők egyik legjobb focistájaként tartottak számon, káprázatosan bánt a labdával, nagyon jól ismert fel helyzeteket, és kiváló góllövő volt – ezért is kapta a „Fehér Pelé” becenevet. Támadó középpályási pályafutása több mint két évtizeden át tartott, melynek során a kiválóság és a kreativitás jelképévé vált a labdarúgás világában.

Zico 1971-ben kezdte szakmai pályafutását a Flamengónál, ahol hamar kitüntetett figyelmet kapott. 1981-ben számos hazai és nemzetközi rangadón vezette a klubot, köztük a Copa Libertadoresen és az Interkontinentális Kupán. Klubpályafutása során játszott az olasz Udiniese és a japán Kashima Antlers csapatokban – Japánban nagy népszerűségre tett szert, a helyi szurkolók „a labdarúgás istenének” hívták.

A nemzetközi porondon Zico három világbajnokságon (1978, 1982 és 1986) képviselte Brazíliát, 71 mérkőzésen 48 gólt lőtt, ezzel az ötödik helyen áll a brazil nemzeti csapat góllövőinek ranglistáján. Bár Brazília nem nyerte meg a világbajnokságot, az általa vezetett 1982-es gárda máig a futballtörténet egyik legikonikusabb csapatának számít.

A szabadrúgásairól híres Zico a legenda szerint több mint 100 gólt szerzett közvetlen szabadrúgásból, ebből 62-t igazoltan, hivatalos mérkőzéseken. Amilyen pontosan és amilyen erővel meg tudta csavarni a labdát, továbbra is páratlan, emiatt gyakran említik őt a futballtörténet legnagyszerűbb pontrúgás-specialistái között.

Miután Zico 1994-ben visszavonult a játéktól, edzőként és menedzserként megmaradt a labdarúgás világában. Nevezetesen a japán nemzeti válogatott edzője volt, akiket győzelemre is vezetett a 2004-es Ázsia-kupán, és akikkel jó eredményt ért el a 2006-os Labdarúgó-világbajnokságon is. Menedzserként dolgozott többek között a Fenerbahçe, a CSZKA Moszkva, az Olympiacos és Bunyodkor csapatoknál is.

Manapság Zico a Kaima Antlers tanácsadójaként és a sportág világszintű nagyköveteként tesz hozzá a sporthoz. Fontos szerepet játszott a brazíliai strandfoci népszerűvé válásában a 1990-es években, megteremtve a sport hivatalos kereteit és inspirálva a játékosok új nemzedékét.

Zico örökségét nem csupán az eredményei adják, hanem az alázatossága, a sportszerűsége és a máig tartó hatása a világ labdarúgó-közösségére. Története továbbra is lelkesíti az ambiciózus sportolókat és a szurkolókat szerte a világon.

José M. Hernández, a NASA mérnöke, azóta álmodozott az űrbe jutásról, hogy megtudta: kiválasztották az első latinó amerikait, aki űrutazást tehet. „Éppen kapáltam egy, a kaliforniai Stocktonhoz közeli cukorrépaföldön, amikor hordozható rádiómon hallottam, hogy Franklin Chang-Diazt beválasztották az űrhajós alakulatba – emlékszik vissza Hernández, aki akkoriban végzős volt a középiskolában. – Már akkor is érdekelt a tudomány és a mérnöki munka, de az volt az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy ki akarok repülni az űrbe, ami olyan álom, amelynek megvalósításán máig mindennap dolgozom.” És ez a kemény munka kifizetődött. Kiválasztották, hogy megkezdje a képzését misszióspecialistaként a 2004-es űrhajósjelölt-évfolyam tagjaként.

Hernández, aki 12 éves koráig nem tanult angolul, egyike volt a gazdálkodással foglalkozó bevándorlócsalád négy gyermekének. Gyermekkora nagy részét azzal töltötte, amit ő „Kalifornia-körútnak” hív: a családjával Mexikóból Kalifornia déli részébe utaztak minden márciusban, és novemberig dolgoztak az északabbra lévő Stockton környéke felé haladva, az útvonal mentén lévő farmokon szamócát és uborkát szedve. Ezután karácsonyra visszatértek Mexikóba, majd újra kezdődött a körforgás, amikor megérkezett a tavasz.

„Néhány gyerek talán azt gondolja, hogy milyen jó lehetett ennyit utazgatni – mondja nevetve Hernández. – De nekünk dolgoznunk kellett, nem nyaralás volt.”

Miután Stocktonban befejezte a középiskolát, Hernández beiratkozott a város egyetemére, a University of the Pacificra, ahol villamosmérnöki diplomát szerzett, majd teljes ösztöndíjat kapott a Kaliforniai Egyetemen Santa Barbarában, ahol mesterképzésen folytatta mérnöki tanulmányait. 1987-ben teljes idejű állást vállalt a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumban, ahol a gyakorlatát végezte az egyetemi évek alatt.

A Lawrence Livermore intézetben töltött ideje alatt Hernández dolgozott a jel- és képfeldolgozás alkalmazási lehetőségein a radarképalkotásban, illetve a komputertomográfia, a képalkotó tomográfia és az ultrahangos képalkotás területén. Pályafutása későbbi részében azon dolgozott, hogy kvantitatív röntgensugaras képfeldolgozási módszereket fejlesszen a röntgensugárlézer-programhoz. Ezeket a technológiákat a gyógyászati fizika területén alkalmazta, és munkatársaival közösen kidolgozta a direkt digitális mammográfia képalkotó rendszert. Találmányuk hatékonyabb volt az emlőrák korai kimutatásában, mint az akkoriban használatos analóg mammográfiai módszerek. Hernández a projektben végzett munkája elismeréseként több díjban is részesült. A nemzetközi színtéren is dolgozott, amikor a Lawrence Livermore intézetet és az Amerikai Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumát képviselte az Oroszországgal kötött atomsorompó-egyezménnyel kapcsolatos munka során.

Az űrhajós-kiválasztási folyamat során Hernándeznek meg kellett jelennie egy döntőbizottság előtt. Itt szemtől szemben találkozott azzal az emberrel, akivel minden elindult: Franklin Chang-Diazzal.

„Furcsa helyzetben találtam magam, hiszen az az ember végezte az értékelésemet, aki miatt egyáltalán ráléptem erre az ösvényre – mesélte Hernández. – De aztán felismertem, hogy voltak közös tapasztalataink – hasonló neveltetés, ugyanazok a nyelvi nehézségek. Ez segítette az önbizalmamat. Ezeket az akadályokat ő már legyőzte korábban – tette hozzá mosolyogva. – Most én jövök!”

Steve Young est un ancien quarterback de la NFL, surtout connu pour ses années chez les 49ers de San Francisco avec lesquels il a remporté trois titres du Super Bowl et a été nommé meilleur joueur du Super Bowl XXIX. Il a été sélectionné sept fois au Pro-Bowl, élu deux fois meilleur joueur de la League NFL et a été intronisé au Pro Football Hall ofFameen 2005. En hommage à sa grande carrière, les 49ers et les Cougars de BYU ont retiré de l’inventaire de leurs maillots, le numéro 8 que Steve portait sur le sien. Il reste, à ce jour, l’une des plus grandes légendes de l’histoire du football américain.

En dehors du terrain, Steve est devenu un auteur, un animateur et un homme d’affairesaccompli. Son livre, « The Law of Love », offre au lecteur une recherche sincère sur la façon dont l’amour inconditionnel peut transformer les relations humaines et les collectivités. Passionné de philanthropie, il a créé la fondationForeverYoung. Il est aussi actif dans les affaires en tant qu’associé directeur de HGGC.

Sa femme, Barbara, et lui sont les fiers parents de quatre enfants.

Tara Roberts a passé ces sept dernières années à accompagner et à raconter les récits de ces plongeurs noirs qui partent à la recherche de navires négriers naufragés dans le monde entier pour ensuite les répertorier. Son parcours s'est transformé en podcast acclamé et produit par National Geographic intitulé «null » et présenté dans le numéro de mars 2022 du magazine National Geographic. Tara est devenue la première exploratrice noire à être en couverture du magazine. La même année, elle a également été nommée exploratrice Rolex National Geographic de l'année. Tara est actuellement exploratrice en résidence à la National Geographic Society. Son livre « Written in the Waters : A Memoir of History, Home and Belonging » est sorti en janvier 2025.

Tara a été également rédactrice en chef magazines indépendants, directrice de la communication pour des associations et éditrice de plusieurs livres documentaires pour filles.

Elle vit à Atlanta mais adore voyager... Sa devise est : « toujours dispo pour voyager ».

Jessica Soho a Fülöp-szigetek legnépszerűbb és legelismertebb televíziós újságírója. 1964. március 27-én született, az ilokano népcsoport büszke tagja, és maradandó hatással volt az újságírás területére.

A Fülöp-szigeteki távközlési iparágban az elmúlt 40 évben Soho figyelemre méltó karriert épített, amelyet páratlan eredmények és széles körű országos és nemzetközi elismerés kísért. Történelmet írt, amikor az első Fülöp-szigetekiként elnyerte a nívós George Foster Peabody-díjat, amelynek már kétszeres díjazottja – először 1999-ben kapta meg a díjat a Kamao és a Kidneys for Sale című dokumentumfilmjeiért, majd 2014-ben a Tacloban városból a Haiyan tájfun utóhatásairól végzett tudósításáért.

Ő lett továbbá az első Fülöp-szigeteki, akit jelöltek a New York Festivals TV & Film-díjra, amelyet meg is nyert, és bekerült a Reader's Digest Trusted Brands-díj hírességek csarnokába, miután 13 egymást követő évben őt nevezték az év Leghitelesebb híradós és közéleti műsorvezetőjének.

A Fülöp-szigeteki televízió egyik elismert alakja, Soho 1988-ban kezdte újságírói pályafutását újságíróként.

Soho, a Fülöp-szigeteki televíziózás egyik jól ismert alakja, aki 1988-ban kezdte az újságírói pályafutását tudósítóként. 2014-ben a GMA híradós ágazatának első alelnöke lett, és fontos szerepet játszott abban, hogy a hálózat a Fülöp-szigetek leghitelesebbnek tartott és legmeghatározóbb híradási platformjává vált 2014-es nyugdíjba vonulásáig.

A magával ragadó történetmesélési tehetségéről és az újságírói feddhetetlenség iránti szilárd elkötelezettségéről ismert Soho továbbra is meghatározó hang a Fülöp-szigeteki médiában. Jelenleg a Kapuso Mo, Jessica Soho műsorvezetője, amely a GMA csatorna legelismertebb, legtöbbször díjazott, és a 2024-es évben a legnézettebb TV-műsor volt a Fülöp-szigeteken.

Munkája során készített tényfeltáró riportokat, emberi sorsokat bemutató különkiadásokat, valamint tudósításokat történelmi jelentőségű eseményekről. Együttérzésével, tájékozottságával és az igazság iránti megingathatatlan elkötelezettségével Jessica Soho továbbra is a hitelesség és a kiválóság fáklyája az újságírásban.

Stephen T. Rockwood a FamilySearch International elnök-vezérigazgatója, amely egy, Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza által fenntartott világméretű nonprofit szervezet. Mielőtt a FamilySearchhöz csatlakozott, Rockwood többek között a MasterCard International, az AT&T, a Disney, az Office Depot és a Citibank nemzetközi ügyfeleinek szóló egyedi szolgáltatási ajánlatok kidolgozásáért felelt. Két olyan céget is elindított, amelyeket később nagyobb társaságok felvásároltak. Legutóbb Steve a FamilySearch nemzetközi részlegének az igazgatójaként szolgált.